Sok nő már kislánykorától kezdve arról ábrándozik, mikor kezdheti el végre begyűjteni a valami újat, régit, kéket és kölcsönzöttet, és mikor veheti már fel azt a gyönyörű fehér ruhát. Aztán telik az idő, és lehet, hogy hosszú éveket egyedül kell eltöltenie, mielőtt rátalálna arra, akinek nem kell az Eiffel-torony tetején feltennie azt a bizonyos kérdést ahhoz, hogy egyértelmű legyen rá a válasz. Azonban, ha végül elhangzik a várva várt mondat, megint csak kislánynak érzi magát, és alig várja, hogy megkezdhesse a hajtóvadászatot az után a ruha után, amelyet akkor elképzelt magának. A menyasszonyok hónapokat töltenek a nagy nap megszervezésével, hiszen azt szeretnék, ha minden tökéletes lenne, az asztaldíszektől kezdve a zenén át a frizurájukig. De a legfontosabb dolog, a nap főszereplője – az ifjú pár és a vendégsereg után – az a bizonyos ruha.